Arcok az ingatlanpiacról: Koó Gergely, Immofinanz

Véletlenül került a pályára, de mára erős lett a vonzalma a szakma iránt. Ez a summája Koó Gergely eddigi ingatlanos karrierjének. Még nem tartja késznek magát, annyira, hogy szívesen tanulna valamelyik határterület prominensétől.

Mester Nándor

Nem találhattunk volna alkalmasabb pillanatot a beszélgetésre annál, mint amikor cége a tavasz kezdetén épp egy újdonsággal, egy friss irodai koncepcióval lépett a nyilvánosság elé. A megújulás kényszere vitte ebbe az irányba az egyik legnagyobb, magyarországi irodaház-portfólióval rendelkező külföldi vállalatot, és ez az „ösztön” a még 40 alatti Koó Gergelyben is megvan. Ezt szűrtem le abból, amit „kitett” az asztalra magáról.

A közgazdaságtan-pénzügy és az emberismeret mindvégig jelen volt, és jelen van most is a mindennapjaiban. Úgy is, mint tananyag, úgy is, mint valóság, ami nélkül sem dolgozni, sem élni nem lehet. Tananyagként a főiskolán és az egyetemen, az életben meg akkor, amikor eladott vagy bérbe adott valamit. A kettő egyidejű és sikeres kombinálásához persze érzék is kell, amit nem lehet tanulni. Adódott hát a kérdésem: megvan-e ez a sales-es véna nála? Elég gyorsan rávágta, hogy: persze.

Jövedelem-kiegészítésként az egyik nyáron, még az egyetemi évek alatt, elment egy kisebb fejlesztő céghez. Egy új budapesti lakópark fennmaradó lakásait kellett eladni, s noha szinte semmit sem tudott a szakmáról, sikerült a mutatvány. Ez a félállás azonban nem volt elég neki, a szétküldött önéletrajzában reménykedett, mégiscsak pénzügyi és gazdasági diploma volt a kezében. Bekerült az osztrák CPB Immobilien vállalathoz, rögtön a mélyvízbe, az iroda- és ipari ingatlan bérbeadási területre. „Ez 2006 környékén történt, nagyon pörgött a piac, alig találkoztam a brókertársaimmal, akikkel egy irodában dolgoztam. Végül úgy döntöttem, hogy a nyakukba akaszkodom, így tanulhattam tőlük.”

Azt tetszett meg neki, hogy mennyire összetett ez a szektor, minden ügylet más és folyton változik a környezet. „Nem vagyok egy helyben ülő típus. Nagyon élvezem a különféle alku pozíciókat, nekem a kompromisszum keresés, a meggyőzés egy élmény.” – tárta fel a részleteket arról, hogy miként dolgozik. Hogy kemény tárgyaló-e? Az, amikor arra van szükség, de leginkább célratörő. „Ami nagyon dukál, azt megadom az ügyfélnek, de nem törekszem arra, hogy kitapossam belőle az egyezséget vagy egy esetleges helyzeti előnyből visszaélve érjem el a célt.” – mondta nagy megértően.

A megedződés a válság éveiben csak erősödött. Hiába volt ilyen eltökélt, a piaci helyzet nagyon sok ügyletben nehezítette a bérbeadó dolgát akkor, amikor az általános megszorítások közepette a bérlők diktáltak az ingatlanpiacon. „Nem szalaszthattuk el a bérlőjelölteket, úgyhogy a korábbiaknál is rugalmasabban és főleg gyorsan kellett reagálni, kedvezményekből is többet kellett kínálni.” – érzékeltette a nem túl nagy akkori játékteret.

Az elhúzódó válság sok, hozzá hasonló, képzett fiatalt elgondolkodtatott azon, hogy itthon vagy külföldön folytassa-e. Nem hagytam, hogy kitérjen ez elől, de nem is nagyon kellett erőltetni a választ, ami viszont nem volt tipikus: „Valahogy itthon találtak meg a lehetőségek, még mielőtt mélyen elgondolkodtam volna erről. Bár hozzá teszem, egy kicsit bánom, hogy még egyetemi éveim alatt nem próbáltam ki a külföldi lehetőségeket, huzamosabb ideig nem éltem külföldön. A külföldi munkavégzés azonban már azért sem opció, mert családom, két kis gyermekem is van.”

Osztrák vonal

Koó Gergely zenész családból származik, édesapja a Nemzeti Filharmonikusok szólamvezető csellistája, édesanyja a Budapesti Fesztiválzenekarban brácsázott (ma mindketten nyugdíjasok). A Modern üzleti Tudományok Üzleti Főiskoláján tanult, majd a Corvinus Egyetemen politológiát hallgatott. Hivatásos ingatlanosként az osztrák CPB-nél kezdett bérbeadási területen, majd a Futurealnál volt tanácsadó. Onnan visszatért az időközben EHL névre váltó osztrák vállalathoz, 2012 óta pedig az Immofinanz magyarországi irodabérbeadási és marketing csapatának a vezetője.

Nekem az jött le, hogy Koó Gergely középvezetőként jól megvan önmagával. Elég nagy a hatásköre és szívesen csinálja azt, amit, vagyis bevonzza a céges bérlőket a vállalat által kezelt irodaházakba és ott is tartja őket, érvényesítve a nekik fontos szempontokat, no meg, munkaadójának érdekeit. Nem hittem azonban, hogy itt megállna és hátra dőlne. Ezért kérdeztem rá arra, hogy vágyik-e külföldi karrierre vagy valami más határterületre, ahol új ismereteket szedhetne fel.

Kiderült, hogy külföldre nem annyira menne, viszont az ingatlanos ügyletek műszaki oldala kifejezetten érdekli. Az elmúlt 10-12 évben képezte is magát ezen a területen, de még van hová fejlődni. El tudná képzelni magát egy prominens építész vagy egy nagybefektető mellett? – kérdeztem erre rácsapva, s erre azt mondta: „Abszolút, legyen szó építészről vagy ingatlanfejlesztőről. Az a lényeg, hogy ezzel is kiegészíthessem a már megszerzett tudásomat és közben továbbra is élvezzem azt, amit csinálok.”

 

 

 

Print Friendly

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.